2010. augusztus 16., hétfő

Cogito ergo sum ?

Ki ne ismerné e mondást: "Gondolkodom, tehát vagyok."

Én ezen - töredelmesen bevallom - életem eddigi során sohse gondolkodtam.

Hanyagságból-e, idő hiányából-e,vagy mert nem volt ebből eredően konfliktusom,nem tudom megmondani.

Furcsa módon nyolcvan után ötlött az agyamba:

Ha már idáig "eljutottam", a "gondolkodás" befolyásolta - e a létezésem, avagy tán forditva: a "lét" befolyásolta a "gondolkodást" ?

Arra pesze már korábban rájöttem, hogy a "Világ" tele van erre a területre vonatkozó elméletetekkel, hisz maga a latin mondás sem"tegnap" keletkezett.

Annyi a saját élet tapasztalatomból biztos:

Ha a gondolkodás szerve az agy (a maga bonyolultságában), akkor annak működése kizárólag a "lét"-től függ.

Igen ám, de a "lét" valódi megjelenési formája a sum, esse, fuit,futurum esse kifejezésnek, amely a "latinok"-tól ered...

Bitang rossz latinos voltam, hála nagyrabecsült latin tanáromnak, ennek ellenére még az érettségin is "átmentem".

Arra azonban határozottan emlékezem,hogy sum, ponosabban: ego sum (itt mindját kiderült, hogy gondolkodni kell, mert a sum csak egy nyamvadt állítmány, és alany nélkül a latin nem tud vele mit kezdeni).

Tehát,ha rólam, magamról van szó, oda kell tenni melléje: ego sum.

abból meg nekem, automatice feldereng: Ego sum via, veritas et vita ! Én vagyok az út, igazság és élet !

Namármost, ha ez a monat-csak úgy, automatikusan az eszembe jut, akkor az agyamban valami okból kimarad a gondolkodás, amely ismereteim szerint "folyamat" s a "tudat"nak nevezett megjelenési formájában a gonolkodásnak meg kellene jelennie.

De nem jelenik meg. Csak az eredmény: egy mondat, amelyet életem során megtanultam.

Evégből is, meg más példák alapján is, azt kezdem feltételezni, hogy a "gonolkodom"nem együli bizonyíték arra , hogy vagyok.

Idáig jutottam, és most kénytelen vagyok megszakítani, mert hosszbb ideig kell gondolkodnom, szükséges-e ezzel kapcsolatban "igazság"-ot keresni.